A gyógyulás nem mindig teátrális, egyértelmű, látványos. A gyógyulás gyakran csöndes, lassú, észrevehetetlen. Belső nézetből úgy tűnik, semmi sem változott, amiért lemondás, reményvesztettség és düh társul hozzá.
Mintha egyszerre minden megváltozna, miközben semmi sem változik.
De az ember tud gyógyulni. Akármilyen láthatatlannak tűnő is ez a folyamat. Akármilyen lehetetlenül hangzik. Az ember képes a gyógyulásra abban a pillanatban, ha leveszi a szemét arról, hogy a világ mit tekint gyógyulásnak.
A malomban 