A malomban

A Napraforgó-lány Nagy Katalintól.

Örök hála kedves Nővéremnek, nagy N-nel (bár gyermekkoromban notóriusan próbálta elhitetni velem, hogy valamelyik kukából szedtek ki és/vagy az ajtó előtt hagyott ott valaki egy kosárban – ezért a könyvért megbocsájtom, csupán nagytestvéri kötelességét teljesítette).

Rettentően humoros, ízes, mégis szép történettel, lélektannal. Minden a megfelelő arányban és módon van adagolva benne, még olyan témák is, amelyekkel más könyvekben van kivetnivalóm.

Csíkos könyv, ami a pöttyös könyvek nővére, tehát lányregény,szerintem azonban abszolút nőknek és férfiaknak is olvasható (lásd: én, nővérem) és olvasandó.
A könyv főszereplője Bori, aki egy zárdaiskolában tanul képzősként, azaz tanárnak. Nem szokványos beállítás, annál több táptalajt ad szellemes párbeszédeknek. Kapunk jellemrajzot tanárokról, barátokról, családról, szomszédokról, fiúkról.

Ritkán fedezek fel könyvet, filmet, amit tényleg humorosnak találok. Ez felkerült a listára, könyvek esetén talán a lista élére, tökéletesen eltalálta, többször hangosan felnevettem, még többször elmosolyodtam.

Néhány helyen olvastam, hogy “abigélesen” indul, efféle érzés bennem is volt, de mégis érezhető, hogy másról van szó. Az Abigél, a legjobb értelemben, komolyabb hangvételű. Ez könnyedebb – mégis van éle, olyan éle, ami az Abigélnek nincs.

Az Abigél inkább okos, a Napraforgó-lány inkább elmés. Kicsit meg is döbbentem, hogy egy csíkos könyv lesz az, amiben ilyen frappáns írással találkozom. Frappáns alatt értem azt, hogy szuperül kombinálja az érzéseket, helyzeteket, jeleneteket és eseményeket, aminek a végén egy sokoldalú, jól megkomponált történetet kapunk, szerethető karakterekkel.

Pont a napokban ecseteltem a barátaimnak, hogy könnyed, nyári olvasmányt keresek, de a legtöbb könyvben őrülten taszít a főszereplőnő. Vagy karrierista, jéghideg, és úgy bánik az emberrel, mint a kutyával, vagy pedig valószerűtlenül tökéletes, szuperbájos, belevaló csajszi, és egyik véglettel sem tud (szerintem) egy simán olvasásra vágyó lány, nő azonosulni. Vagy elolvassák, és rettentően torz példával találkoznak magányos, elkeseredett olvasók, vagy fiatal lányok. És ott van az a vélemény, hogy jó fantáziálni néha és teljesen más bőrbe bújni – legyen, de én ebből a kettőből egyikbe se szeretnék, köszönöm szépen. Bár ez a probléma elsősorban angolszász kortárs irodalomra jellemző.

Számomra ebben a könyvben nagyon szerethető volt a főszereplő. Alapvetően a huszadik századi magyar irodalomban ritkán csalódok, valószínűleg jó ajánlásokat kapok. Bori jelleme szerethető, a jelenetek átélhetőek, szinte minden oldalon ott voltam vele az összes helyiségben, a karakterek érdekesek. A lényeg, hogy minden megtalálható benne, ami szerintem egy nagyon jó könyvhöz szükséges.